Ősi autochton germán jószág, már a Hamletben is ezt vedelik, ennek megfelelően bírja a gyűrődést és a hűvöset, acélos savait túlérésben sem veszti el, nálunk csak azért nem népszerűbb, mert a helye foglalt: a bor ugye mindig funkció, és a nagy száraz fajta helyén nálunk a furmint ül, jobbján az olaszrizlinggel.

De van egy pincészet a Pannonhalmi-dombságban, mely tudatos kísérleteket végez a rajnai rizlinggel és széles szortimentjét kínálja a rá kíváncsi szivornyázóknak. A nyúli Cseri Pincészet rajnai sorozata kétfelé oszlik: egy könnyed, kétdimenziós és egy mély, háromdimenziós részhalmazra.

A könnyű-komplex irány a szüreti idő függvényében és a hordó használata mentén mélyül, de a komplexitás szempontjából ez nem számegyenes, hanem mértani haladvány: a később szüretelt és hordós tételek magasabb minőségűek. A könnyedet keresi jobban a piac, a nehezebbek rétegborok, de a Beatlest is többen fogyasztották, mint Johann Sebastian Bachot,. Mindkettő jó és kell, de az egyik könnyű, a másik komoly zene.

A könnyűeknél nincsenek bonyodalmak: a szeptember első hetében szüretelt tartályos Primus (3200 Ft), Secundus és Quartus szép illatok, savak és kis maradékcukik színezte virágos-zöldalmás-barackos történet, az október elején szüretelt ötödiktől mélyül az ízkép, a Sextusban feltűnik a petrolton, az Octavus október végén szüretelt és a hordó fontossága nő, a Decimus késői szüretelésű.

Az Octavust emeljük ki, mert a szinte túlérettes jelleg, a szép savtérképbe kapaszkodó mézes gyümölcsösség, a kerek korty egyensúlya és a petrolton tartalmas összhangba olvadnak benne. Az igazi rajnai minőségjelzője ez a petrolton, vagy kerozinos felhang. Lehet, hogy hülyén hangzik, de isteni, a TDN nevű vegyületnek köszönhető, ettől rajnai a rajnai. Hogy van, aki nem szereti? Az igyon kubut, Bachot is csak egy kisebbség érti.

Az eredeti cikk ide kattintva olvasható a blikk.hu-n. Ezúton is köszönjük Tompa Imrének a kóstolást és a dícsérő szavakat.