Hírek

Könyvek Közép-Európából és borok itthonról

Olvasnivaló és mellé bor a pohárban, vagyis 10 könyv és 10 bor, amit ne hagyjatok ki, amíg otthon vagytok.

Nem tagadhatom meg önmagam, Közép-Európa dedikált rajongójaként egy kivétellel a környező országok irodalmából válogattam, a következő kritériumok szerint. Az író lehetőleg kortárs legyen, a műfaj pedig lehetőleg regény, esetleg novella. A verseket későbbre tartogatom és abban a válogatásban majd csak magyar versek lesznek.

Ami viszont a borokat illeti, maradt a szokásos megközelítés, vagyis a magyar borászatok megsegítése érdekében kizárólag magyar borokat ajánlok. Ez utóbbi annyiban volt nehéz, hogy az elmúlt években éppen ezeknek az országoknak a borvidékeit jártam be, így könnyedén tudtam volna akár szlovén, akár szerb, sem vagy román bort is javasolni.

Majd legközelebb, ha vége lesz ennek a Covid-19 helyzetnek! Ami a borok és könyvek kapcsolatát illeti, ne gondoljatok bele túl mélyen. Nem kerestem filozófiai összefüggéseket, sokkal inkább hagytam, hogy a hangulat befolyásoljon.


Darvasi László: Virágzabálók


“Darvasi László nagyregénye egyszerre teremt magyar és közép-európai mítoszt, alföldi veszedelmes viszonyokat, tündérmesét és haláltáncot.  Árad itt minden - tűzvész, árvíz és forradalom, szerelem és csalódás. Testet ölt egy nő, Pelsőczy Klára, akinek tenyere közepén folt piroslik ("angyal lábnyoma lehet, odaszállt, amikor születtél, táncolt a te kicsi tenyereden"), valamint három férfi - Imre, Péter és Ádám -, akik hol izzó szenvedéllyel, hol önkínzó odaadással, hol bohém széptevéssel próbálják egyszer és mindenkorra meghódítani Klárát. Ott van egy nem akármilyen doktor, Schütz bácsi, és egy fűmuzsikus, aki évszázadok óta zenél egy fűszálon, meg az ő kompániája, Mama Gyökér, Féreg úr és Levél úr. Előtűnik egy tizenkilencedik századi magyar város, Szeged, ahol együtt élnek magyarok, németek, szerbek, zsidók és cigányok, s amelyet hol ékesít és éltet, hol pedig áradásaival pusztít el folyója, a Tisza…”


Az elmúlt évtizedben nálam semmi nem tudta letaszítani a trónról a Virágzabálókat. Oké, van némi kötődésem Szegedhez, éltem is ott hat évet, a lányaim ott születtek, apósomék most is ott élnek, szeretem a várost. Ez viszont kevés lenne ahhoz, hogy ilyen sokáig rajongjak ezért az áradó történetért, ezért a modern meséért. Darvasi stílusa közeli áll Jergovićéhoz, nem véletlen, hogy itt is egy rajnaival próbáltam mederbe terelni a gondolataimat. Mit szólnátok Cseriék 2019-es Barnijához?

A cikkrészletet a http://pecsiborozo.hu/ oldalról vettük át, köszönjük szépen Ercsey Dániel ajánlóját!

Szerző: Cseri Pincészet